bank előtt őr, fáradt üresség

kihalt kisváros, beégett szürkeség

se ma, se jövő, da csend sem él

posztert sodor lassan a szél

rajta fotó, felirat, néma unalom

fojtó felhője kísér utamon

apró betűs régi tartozás

dühödt gyilkos áldozás

ez a vád nyomja vállam

keserű bosszú utáni vágyam

bevésve, gyötrőn megmarad

néha fájón felszakad

a kés markát újra érzem,

de a kapualj rozsdás csöndje

suttogja sötéten az égre

bűnhődni visszajött végre

lövés dörren, nem hang, ítélet:

a pisztoly közel, a golyó nem téveszt

már vártak rám, tudták, végleg

rajtam ejt majd rést a végzet

a kesztyűm leesett, nevetséges minden

menekülés, megbocsájtás nincsen

ó régi szép idők, régi dallamok

nem temetni jöttem, halálba ballagok

lámpa pislant, remeg a fénye,

kicsit olyan, mintha élne

egy ócska rádió ontotta vágyak

az ablak mögött mozdulatlan árnyak

a testem kicsúszik, megroggyan

egy porszem hull a másikra lassan

eltűnik minden, rám telepszik némán

a túlvilág kacsint szótlanul énrám

nem szó, nem múlt, nem értelem

csak most és itt, szűkülő jelen

zuhanok, elsüllyedek benne

földbe, kőbe, porba, csendbe