Valami van. Eddig is érezni lehetett, valami megindult. Amikor egyes tudósok megkongatták a vészharangot, és közölték, hogy a levegő földközeli átlaghőmérséklete 1 fokkal nőtt meg az utóbbi 100 évben, aztán az egyre pontosabb műszerek és modellek is ezt jelezték, az átlagember nem igazán kapta fel a fejét. Mert hát mit is kezdhettünk volna vele? Más tudósok mindjárt meg is nyugtattak, kár ezen idegeskedni, sőt nemsokára igazolták azt a régi sejtést, hogy létezett a középkorban is valamivel melegebb periódus. Úgy fél évszázaddal ezelőtt állítólag olyan meleg volt, hogy a vikingek letelepedtek Grönlandon, és onnan még Amerikába is eljutottak. A meleg periódust rövid átmenet után a „kis jégkorszakként” emlegetett évszázadok követték. Ez a tizenhatodik századtól nagyjából 1850-ig tartott, és kemény, hosszú telek kísérték (1780-ban például befagyott New York kikötője).

Ja, nagy ügy, ha már volt ilyen (és túléltük), akkor semmi vész. Hogy az üvegházhatás erősödése maga után vonhatja azt is, hogy szélsőségessé válik az éghajlat, ezért gyakrabban következhetnek be pusztító természeti katasztrófák, hogy egyes területeket árvíz, másokat tartós aszály fenyeget, hogy eltolódhatnak az éghajlati sávok, hogy a tengerszint-emelkedés hatására emberek milliói kerekedhetnek fel, hogy lakóhelyet változtassanak, és ez a soha nem látott méretű népvándorlás világméretű konfliktusokat okozhat – ez már a tudósaink jó részének is sok volt.

És akkor azt írja az újság, hogy a franciák Angliában vesznek telkeket. Persze nem felebaráti szeretetből, nem az ősi ellenségeskedés olvad párhuzamosan a sarki jéggel. A szőlő miatt. Mert ott jobb lesz a klíma. Megindult volna a népvándorlás?

Valami van. Lóg a levegőben. És valamit nekem, az átlag polgárnak is tennem kellene. A világ sok tudós elméje ugyan még nem találta meg a receptet, amellyel a kisember is tehet a globális felmelegedés ellen, én már tudom is mihez kezdek. Holnap pálmát ültetek (téltűrőt, mert biztos, ami biztos) a medencém körül. Medence még nincs, de mire elkészül, talán a pálmáim is megnőnek. És akkor a kertemben lesz egy kis oázis a magyar beduinoknak, a Kármát-medencei sivatag közepe táján.